A fa tárolása
A fát felhasználásra aprított méretben tároljuk, mert a kisebb a darabok jobban kiszáradnak. A farakást úgy készítsük el, hogy az alsó sor alatt legyen 10cm légrés/raklap/ és mögötte is, ha házfal mellé rakjuk, szintén legyen 5cm a szellőzéshez. Ha lehet, mindig déli oldalra rakjuk a farakást. Esővédő tetőre szükség van és használhatunk nem földig érő szellős fóliatakarást is.
A sorok között egy kézfejnyi távolságot hagyjunk, azért hogy a szabadon mozgó levegő a távozó nedvességet magával vigye.
Pincében csak száraz fát szabad tárolni, hiszen a frissen vágott fa a pincében nem szárad meg, csak befülled,penészesedik.
A száradás típusától és idejétől függ, hogy a fa mennyi nedvességet tárol:
10% nedvesség tartalom: nagyon száraz fa.
15% nedvesség tartalom: levegőn jól szárított fa
20% nedvesség tartalom: száraz fa, szabadban, esőtől védve tárolva.
50% nedvesség tartalom felett: zöld fa.
A fákat a testsűrűség szerint is feloszthatjuk
Nagyon nehéz fa (som, cser, gyertyán, eper, melyeknek testsűrűsége 880-760 kg/m 3),
Nehéz fa (akác, vadkörte, bükk, kőris, tölgy, szil, dió, vörösfenyő, melyeknek testsűrűsége 680-580 kg/m3),
Könnyű fa (fűz, hárs, vadgesztenye, éger, fehér- és rezgőnyár, egyéb fenyők, testsűrűségük 560-450 kg/m3),
Nagyon könnyű fa (kanadai és feketenyár, cédrus, melyeknek testsűrűsége 450-380 kg/m3).
Testsűrűségen minden esetben a 15%-os légszáraz fa nedvességtartalmára vonatkoztatott értékét értjük.